A nyomtávolság-háború: Stephenson 4 láb 8½ hüvelykes nyomtávja Brunel 7 lábas nyomtávjával szemben
Az 1840-es években Nagy-Britannia vasúti térképe két, egymással összeegyeztethetetlen táborra szakadt. George Stephenson a szabványos nyomtávolságot (1 435 mm) szorgalmazta, amely a régi northumberlandi szénszállító kocsik kerékvágásaiból ered. Isambard Kingdom Brunel azzal érvelt, hogy a 7 láb és ¼ hüvelykes (2 140 mm) széles nyomtáv nagyobb mozdonyokat, simább utazást és elképesztő sebességeket tesz lehetővé.
A működési válság 1844-ben a gloucesteri állomáson tört ki, ahol a Birminghamből érkező szabványos nyomtávú árut tárgyanként kellett átrakni a Bristol felé tartó széles nyomtávú kocsikba. Az állatok a karámokban elpusztultak, a törékeny cserépedények az esőben összetörtek, az utasok pedig fellázadtak. A Parlament az 1846-os, a vasutak nyomtávolságát szabályozó törvénnyel avatkozott közbe, amely minden jövőbeli fővonalra a szabványos nyomtávolságot írta elő.